Május 29-én a Miskolci Nemzeti Színházban is végre felgördül a függöny. Hosszú hónapok óta várja a közönség, hogy újra látogathassák az ország első kőszínházának előadásait. A teátrum egyből egy új produkcióval nyit, melyet Szabó Máté rendezésében ismerhetnek meg a nézők. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy néhány tipikus karakter és a korra jellemző zenék és táncok segítségével felidézze az utóbbi százhúsz év magyar történelmének szomorú vagy felemelő epizódjait.

A darab szerzői Szabó Máté, Bodor Johanna és Ari-Nagy Barbara. Bár ez nem egy hagyományos szövegkönyv, a története mégsem ismeretlen.

Szabó Máté rendezésében láthatja a miskolci közönség a Déjà vu című előadást. – A történelemmel való szembenézés során érdekelt engem az, hogy azok a jelenségek, jelképek, melyeket mindenki ismer, ám mindenki számára mást jelentenek, hogyan jelentek meg a referenciának használt elmúlt százhúsz évben. Az volt a vágyam, hogy kicsit rövidebb idő alatt, sűrítve, retrospektíven végigtekintsünk ezen az időszakon. A zenének köszönhetően a nosztalgia és a szórakozás mellett ez az előadás lehetőséget ad arra, hogy élőben lássuk azt, amikről szavak szintjén vitatkozunk – mondja a rendező. – Sokszor a jelen eseményeit viszontlátjuk a múltban. Azonban ez nem egy „történelmi műsor”, hanem harmincvalahány ember története, mi pedig arra látunk most rá, hogy mi történik velük ezalatt a százhúsz év alatt – magyarázza Szabó Máté.

Ari-Nagy Barbara dramaturgként jegyzi az előadást, mely műfaji meghatározás szerint „történelem képekben sok zenével”, ami azt sejteti, hogy nem a szövegen van a hangsúly. – A dramaturg nem csak a mondatokkal, az írott szöveggel foglalkozik egy előadásban, hanem a történetmesélés folyamatát, érthetőségét is „felügyeli”, figyeli az előadás belső dinamikáját, a színpadi események jelentését és még sok más egyebet is. A Déjà vu-ben a szereplők nem beszélnek, mindent a zene és a mozdulat fejez ki, mégis egy történetet mesélünk el. Ez egy dramaturgiai ötlet: egy fiktív, állandóan átalakuló, néha csak egy kiszolgálópultra zsugorodó vendéglátóhely közönségét látjuk különböző korokban, ahogyan táncolnak, élik az életüket, közben változnak a társadalmi és a magánéleti viszonyok, és ez a folyamat megidézi Magyarország elmúlt száz évének történelmi eseményeit. Igazából nem klasszikus színdarab jött létre, hanem egy forgatókönyv – részletezi a dramaturg. – A próbákon már azt figyeltem, hogy amit papíron kitaláltunk, érthető-e, és hogy a sok szálon futó eseményekből melyek azok, amiket ki kell emelni, mert főszólamok. Remélhetőleg úgy működik majd az előadás, mint a mesék és a mítoszok, amelyek épp a folyamatos újramesélés révén segítenek a közösséghez tartozás megélésében, a közösség történetének megértésében – összegzi Ari-Nagy Barbara.
Bodor Johanna, a Déjà vu koreográfusa szerint az előadás fel tudja ajánlani a nézőnek a nosztalgiát, az emlékezést, a történelem alaposabb megértését. – Arra teszünk kísérletet, hogy hogyan lehet szavak nélkül beszélni egy olyan történetről, amelyet legtöbbször szavakkal, írásban, vagy akár mozgóképpel mesélnek el. Ez a különlegessége az előadásnak, hiszen itt egy non-verbatív produkciót hoztunk létre – mondja a koreográfus. A rendhagyó előadás emberi sorsokat és meghatározó eseményeket mutat be, melyeken keresztül a nézők közelebb kerülhetünk a történelem olykor hideg adatszerűségéhez. – Bízom benne, hogy a fiatalok számára is izgalmas és mozgalmas előadást tudtunk létrehozni, aminek köszönhetően remélem, hogy kíváncsivá teszi őket mindaz, amit láttak, és esetleg utánanéznek azoknak a megidézett, fontos pillanatoknak, amiket az előadásban megjelenítettünk – teszi hozzá Bodor Johanna.

Mint mondja, hatalmas összmunka volt létrehozni a produkciót, hiszen nagyon sok fegyelem, folyamatos kreativitás és komoly fizikai megterhelés kell hozzá. – Reggelente bemelegítést tartottam a művészeknek, ami nem csak a testüket készítette fel a próbára. A ráhangolódás, az összhang és a bizalom egyik különleges formája egy ilyen tréning, ami nekem is rendkívül sokat adott és felkészített a közös munkára. Mi, kultúrával foglalkozó emberek is egészen más lelki és fizikai állapotban vagyunk most ebben a jelenlegi helyzetben, ezért is volt fontos, hogy történjen egy összekapcsolódás, és hogy mindenkinek a művészi értékeiből fakadó energiáival jól tudjunk bánni – avat be a koreográfus.
Bodor Johanna kiemeli a nézők számára láthatatlan, ám kulcsfontosságú szereplőit is az előadásnak. – Itt tulajdonképpen két előadás születik meg: egy, amit a színpadon lát a néző, és egy a kulisszában, amiről csak mi tudunk, hiszen elképesztő háttérmunka folyik a műszaki és a művészeti kollégák részéről is az előadás alatt.