Életének 77. évében tegnap délután elhunyt Fecske Csaba József Attila-díjas költő.
Fecske Csaba 1948. március 10-én született Szögligeten. 1962 óta Miskolcon él. 1966–1990 között a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál olvasztár, diszpécser, technikus, szállításvezető, műszaki ellenőr volt. 1968 óta publikál rendszeresen. Első kötete 1978-ban jelent meg Arcok holdudvara címmel. Termékeny költő volt, negyven év alatt több mint negyven kötete jelent meg, az utolsó 2019-ben, Járművek gyermekeknek volt a címe.
Élete során számos díjjal ismerték el munkásságát. 1976-ban Nívó-díjat, 1989-ben és 1994-ben pedig Szabó Lőrinc irodalom díjat kapott Miskolc városától. 2003-ban Alkotói-díjjal, 2006-ban Pro Literatura díjjal, 2008-ban József Attila-díjjal ismerték el munkásságát.
2019-ben Pro Urbe díjat adományozott számára Miskolc MJV, 2021-ban Utassy József-díjat, 2023-ban Illyés Gyula díjat kapott.
Mindig is költőnek készült. Termékeny szerző, több műfajban alkot: versek, novellák, gyerekversek, mesék írója.. Fecske Csaba Miskolc szellemi életének egyik meghatározó alakja, ismert és népszerű irodalmár. Munkásságáért idén (2019) PRO URBE kitüntető címet adományoz a város a költőnek. Fecske Csaba József Attila-díjas költő, publicista. 1949. március 10-én született Szögligeten. A költészet élvonalába tartozik, verseit szívesen közlik a rangos folyóiratok, reprezentatív antológiák és hetilapok egyaránt. - Nagyon hamar rákaptam a könyvekre és a versekre, ezeknek a bűvöletében éltem. Az iskolában megtetszett nagyon sok dal, amit tanultunk. Gondoltam, és is tudnék valami ilyesmit csinálni, így elkezdtem verseket fabrikálni. Eleinte nem mutattam meg senkinek, csak édesanyám tudott a dologról. Aztán egyszer az iskolában versíráson kapott a tanító néni. Megmutatta az igazgatónak, aki egy nagydarab, félelmetes ember volt. Amikor arról kérdezett, hogy tényleg verseket írok-e óra alatt, nagyon megijedtem, féltem, hogy megbuktat számtanból. De kiderült később, hogy ő is verseket ír, titokban kollegára talált személyemben. - Emlékszem a vers utolsó két sorára, vállalnám ma is, az is én voltam, csak feszesebb bőrbe csomagolva – mondja derűsen. – Az volt a címe, hogy „Márciusi hóesés”. Abban az évben ragyogó március volt, aztán hírtelen beborult az ég Szögligeten és nagy hó huppant a falura. Érdekes természeti tünemény volt, erről kellett verseket írni. Az utolsó sorok így hangzottak: „Mert március tavasz hónap, nincsen helye itt a hónak”. Felszólítottam a természetet, hogy ne marháskodjon – mondja nevetve. Verseit több nyelvre is lefordították. Miskolc városa 1994-ben Szabó Lőrinc irodalmi díjjal, Borsod-Abaúj-Zemplén megye alkotói díjjal ismerte el munkásságát. 2006-ban Pro Literatúra díjban, 2008-ban József Attila-díjban részesült. Szülőfaluja – Szögliget – díszpolgári címet adományozott a költőnek. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Széchenyi István Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Csoportjának. - "Mostanában gyászverseket írok. Egy éve halt meg a feleségem, őt gyászolom. Ezek a versek ösztönösen jöttek, nem akartam elhatározni, nem volt ilyen szándék bennem, hogy most erről írok. Mint ahogy elsírja magát az ember és jönnek a szeméből a könnyek, belőlem most így szakadnak ki ezek a versek." – mondta 2019-ben a Pro Urbe díj kapcsán készült interjúban.
Fecske Csaba: Csörömpölés
először föl se tűnt
az a kis penészfolt a sarokban
tovaúszó párafoszlány a retinán
ha jól megnézed nincs is ott
valójában bármit néztem téged láttalak
ha látótávolságon kívül voltál akkor is
de távolság nem volt rég belém fészkelted magad
múltat cseréltünk gondolkodás nélkül könnyet nevetést
nem tudom mikor észleltük először
az átható dohszagot gyorsan kiszellőztettünk
kitártunk ajtót ablakot a hirtelen támadt huzat
lesodort néhány csészét a polcról ijesztő volt
a csörömpölés a porcelán jajgatása
a házat felforgató szélvihar
megpróbáltuk menteni a menthetőt
régészek gondosságával ragasztgattuk
a széthullott cserépdarabokat
régi kedves ajándék legföljebb
hasonlítottak a régi tárgyakra
elszivárgott belőlük lassan akár az idő
a kávé nyomot hagyva a tiszta abroszon
