A COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség, a TÜDŐFOGYATKOZÁS) az egyik leggyakoribb betegség a világon. A WHO becslése szerint mintegy 64 millió ember szenved tőle és 2030-ra várhatóan a COPD lesz a harmadik leggyakoribb halálozási ok világszerte, az agyvérzés és a szívinfarktus után. 

A COPD népegészségügyi jelentőségű betegség, melynek ismert családi halmozódása. A megfigyelés mögött egyrészt a genetikai háttér szerepel, másrészt pedig a környezeti hatások. A betegség a tüdőpusztulásából és a tartósan fennálló hörgőgyulladásból, az. u.n. krónikus obstruktív bronchitisből áll. A legtöbb betegben ezek kombinációja fordul elő. 

A COPD egyes esetekben más tüdőbetegséggel együtt fordul elő, így asztmával, tüdőfibrózissal és/vagy bronchiektáziával. 

Nemcsak a tüdőben fordulhat elő más kísérő betegség, hanem más szervben is. Így közismert, hogy a COPD-s betegekben gyakran szívérrendszeri megbetegedés, tüdőrák, depresszió, csontritkulás, izomvesztés is előfordul. 

A környezeti hatások szempontjából legismertebb az anyai dohányzás (aktív vagy passzív egyaránt), amely következtében rosszabb a tüdők funkciója, mint nem dohányos kismamák esetében. 

Fontos, hogy a nők tegyék le a cigarettát a teherbeesés előtt, hogy jobb esélyt adjanak gyermeküknek az egészséges tüdőfejlődésre. 

Az anyai dohányzás hatása pedig nemcsak az utódban vált ki káros hatást, hanem öröklődik is. Ez az összefüggés úgy is kimutatható, hogy ha a nagyszülő dohányos függetlenül attól, hogy a szülők dohányoznak-e a gyermeknek nagyobb valószínűséggel lesz COPD-je, mint nem dohányzó nagyszülők esetén. 

Mára ismert az is, hogy az életkezdet idején a környezet egész életen át tartó hatással bír az utód kardiovaszkuláris és a légzőszervi funkciójára. Ezt a folyamatot magzati vagy fejlődési programozásnak is nevezik. Transzgenerációs öröklődésnek hívják, amikor olyan fejlődési program öröklődik olyan generáción keresztül, amely nem volt kitéve az indító környezeti hatásnak. A dohányzás tüdő károsító hatása ilyen példa, ezért tud nagymamától unokáig hatással lenni. Tehát a dohányfüst mentesség, dohányzásról való leszokás pozitív hatása több generáción át érezhető.

A tüdő fejlődésének egyéb tényezői között a magzati fejlődés zavartalan volta, az időre születés fontos feltétele. A koraszülöttség, az alacsony születési súly egyaránt kockázati tényező a COPD kialakulása szempontjából. 

A születés utáni időszakban a helyes táplálkozásnak és a fertőzéseknek meghatározó szerepe van a tüdők megfelelő fejlődésében. 

Egy drámai felmérésben igazolták ezt epidemiológiai megközelítéssel: a II. Világháború alatti hollandiai éhezés, melynek során rengeteg nő volt hosszú ideig alultáplált, került az éhhalál szélére, megmutatta, hogy ezen nők 4-5 évtizeddel később sokkal nagyobb számban voltak COPD-sek, mint hasonló korú, de nem éhező kortársaik. 

A kora gyermekkori fertőzések jelentősen gátolhatják a légzőrendszer fejlődését, ismert tényezői a COPD kialakulásának. 

A többgenerációs megelőzésen azt értjük, hogy a nagyszülők estében az egészségtudatosság, a dohányzás, káros füst, gőzök kerülése az, amivel megelőzhetik az epigenetikai változásokat és így több esélyt adhatnak az egészséges tüdőfejlődésre majd az unokáik számára. Tehát, ahogy a jelen gyermeket váró generáció él, az meghatározza két generációval későbbi gyermekek egészségét is. Nem csak magukért, hanem gyermekeikért és unokáikért is teszik, ha nem dohányoznak várandósság alatt a nők. 

A COPD-s beteg gondozása jelentős terhet jelent a családnak. Míg a betegség enyhe és a beteg önellátó, ez általában inkább csak lelki teher, mivel a dohányzás miatt bűntudat és az ezzel kapcsolatos kommunikáció legalább annyira megviseli a családtagokat, mint azon ismeretek, amelyek arra utalnak, hogy a betegség előrehaladása jelen tudásunkkal pontosan nem jósolható meg, és nem is lehet jelen gyógyszereinkkel megállítani. Ez szorongást, bizonytalanságérzetet vált ki a családtagokból is.

A betegség későbbi szakaszaiban a panaszok fokozódnak, a fizikai terhelhetőség beszűkül, problémává válik a mindennapi élet feladatainak ellátása. Így a bevásárlás, otthoni munka elvégzése is. 

Utóbbi különösen a nők számára jelent nagy kihívást, panaszaik jelentős mértékben e körül fogalmazódnak meg. A nagymama, ha nincs elég levegője a főzéshez, mosáshoz, takarításhoz, unoka felügyelethez rosszul érzi magát. Férfiak a háztartási munka egyéb részeit favágást, udvartakarítást nevesítenek, de általában egyéb funkcióik beszűküléséről is panaszkodnak. 

Ha a probléma olyan mértékű, hogy a betegnek folyamatosan oxigénre van szüksége, gyakran vagy folyamatosan van nehézlégzése, ágyhoz kötött, ez már a beteg ápolását, életének szervezését, ügyeinek intézését is igényli a családtól. Esetenként tartós felügyeletet. 

A végstádiumú COPD-s betegek egy kis részének jelent lehetőséget a tüdőtranszplantációs program. Azok számára, akiknél ez nem jöhet szóban még megoldásra vár a hospice ellátásának biztosítása, melynek már bejáratott rendszere van a daganatos betegek számára. 

Magyarországon a COPD-s betegek ellátásának biztosítására rendelkezésre áll a tüdőgondozó hálózat, egyre szorosabbá válik a háziorvos-tüdőgyógyász együttműködés. A diagnózis felállításának, a korszerű terápiának minden feltétele adott. A lakosság ismereteinek folyamatos bővítése, az egészségismeretek fejlesztése szükséges ahhoz, hogy a betegséget a korai szakaszban felismerjék és kezelni kezdjék. 

A kezelés nem gyógyszeres részét a dohányzás leszokás támogatás (ha a beteg még mindig dohányzik), légzésrehabilitáció, az influenza és a pneumococcus védőoltás jelenti. 

A dohányzásról való leszokás jelentősen javítja az életminőséget és csökkenti a COPD-vel összefüggő halálozást.