Miskolcról született kortárs színdarabot mutat be a Miskolci Nemzeti Színház február 2-án. Mikó Csaba drámaíró hónapokig gyűjtötte a miskolci történeteket, motívumokat, majd ezekből kiindulva szőtte meg az Agave kitalált cselekményét. Mítosz és történelem, múlt és jelen elevenedik meg a Játékszínben Béres Attila rendezésében.
Egyedi vállalkozás a Miskolci Nemzeti Színház életében az Agave bemutatója. A rendező, Béres Attila elmondta, felkértek egy fiatal magyar drámaírót, Mikó Csabát, hogy konkrétan Miskolcnak, Miskolcról írjon egy új darabot. Egy történetet, amit a város múltja-jelene inspirál, és ő ezt meg is írta – nem miskolciként, hosszas kutatómunka nyomán, a kívülálló empatikus hozzáállásával és lényeglátásával. – A darabból készült előadás a sok-sok ismerős motívum és utalás mellett, azt hiszem meg tud fogalmazni egy általános és mélyről jövő igazságot a túlélni vágyásról és a túlélni tudásról, ami ezt a várost jellemzi. A történet egyik szála mesei-mitikus, ettől könnyed és humoros a keret, a másik szála pedig egy családtörténet, melyet fájdalmasan befolyásoltak az utóbbi két-három évtized gazdasági-demográfiai változásai. Bízom benne, hogy mindazok, akik megnézik az Agavét, nem csak ismerős, de ismerőssége okán mélyen megérintő előadást látnak majd – emeli ki a rendező.
Egy különös, három generációs családot ismerhetünk meg a történetben. A család legfiatalabb tagja, a 18 éves Anna nagyapja iránt érzett szeretete miatt képes lenne lemondani még el sem kezdődött életéről. A karaktert alakító Mészöly Anna elárulta, neki is nagyon fontos a családja, de sokkal lázadóbb a darabbeli Annánál. – Ennek a lánynak nincsen igazán választása, fogalma sincs arról, mi van még a világban, az anyja által teremtett mítoszban él. Nem kényszerből teszi, szereti azt a mesebeli várost, amit kitalált magának, és szereti a nagyapját, ezért sem vágyódik más után. De a hazugságok felszínre kerülése és a szerelem felbukkanása végül új útra viszi, akkor is, ha az agave virágnál nem megy messzebb. Mégis azt üzeni a döntése, hogy bármi rossz történik is az életben, azon túl lehet lépni, és bármikor lehet újrakezdeni – meséli a színművésznő.
A titkokat rejtő ház pincéjében csapdába esik Márk, „A tiszta szívű ifjú”, akinek számos próbát kell kiállnia, amelyek a múlttal való szembenézés, a problémákkal való leszámolás szimbólumai. Közben pedig feltárul előttünk Miskolc története. – Márk, aki fiatal, kíváncsi, éhezik az új élményekre, tudásra, most készül elmenni Miskolcról és világot látni. Amikor én ennyi idős voltam, másként akartam világot látni: színészként. Így nagyon sok világot tudok egyszerre szemlélni a szerepeim által, sok emberrel tudok megismerkedni úgy, hogy valójában itt maradok – mondja Bodoky Márk saját élményeivel kapcsolatban. A színművész elárulta azt is, megváltoztatta a véleményét a városról ez a színdarab. – Harmadik évadomat töltöm itt Miskolcon, így voltak már bőven benyomásaim a városról. Most észreveszem magamon, hogy más szemmel nézek körül, máshogy látom az embereket is. Például Anna egyik monológja arról szól, hogy számára miért szép, miért különleges Miskolc. Bevallom, amikor először ide érkeztem, nem láttam ezt, ahogy a darabban Márk sem látja. Mikó Csaba sorai hatottak rám, a bennem kialakult képre.
