Záró epizódjához érkezett a k2 színház és a Miskolci Nemzeti Színház intergalaktikus utazása. A november 30-án nézők elé kerülő Eklektikon 2048 című előadással lezárul az Elza-trilógia. A pándimenzionális végjáték az Elza, vagy a világ vége és az Emberek alkonya folytatásaként izgalmas és látványos science fiction világot, irodalmi humort, műfajokon, Kánonokon és nézői agyakon átívelő, elképesztő finálét ígér.

A k2 színház alkotói 2016-ban dolgoztak együtt először a miskolci társulattal. Az akkori előadás sikerének köszönhetően évről évre követhettük Miskolczi Elza történetét, mely most záróakkordjához érkezett. Benkó Bence és Fábián Péter, az előadás szerző- és rendezőpárosa elárulta, az Eklektikon 2048-ban igyekeztek elvarrni a szálakat, hogy a trilógia teljessé váljon, de egyszerre önállóan értelmezhető előadás is legyen, hiszen lesznek nézők, akik az előző két részt nem látták. Így bárki számára élvezhető produkció született, amit a szórakozva gondolkodni vágyó közönségnek ajánlanak az alkotók. Azok számára pedig, akik már évadok óta követik az intergalaktikus történetet, szép befejezést, megható búcsút ígér az előadás.
– A trilógia minden részének központi problémájában a kultúra és a hatalom volt a két hívószó – mesélik a rendezők. – Az Eklektikon 2048 az irodalmi kánon kérdésével foglalkozik, a távoli múltban és a távoli jövőben. Az Eklektikon egy gépezet, amelybe könyveket tölthetünk fel, így kialakul egy irodalmi kánon, amit ha az emberek agyába sugároznak, megteremtődik a kulturális emlékezetet. Ám ami nem kerül be a gépbe, azt elfelejtik az emberek. Így indul meg a harc az Eklektikon irányításáért. Ki dönti el azt, hogy mi a jó és mi a rossz? Ki szólhat ebbe bele és milyen alapon? Lehet-e a kultúrát objektíven, teljes mértékig szakmai szempontok alapján mérlegelni? Ezeket az örök kérdéseket veti fel az előadás, amelyekre persze választ mi sem találunk. A cél az, hogy életben tartsuk azt az erkölcsi parancsot, hogy minderről gondolkodnunk kell – hangsúlyozza Benkó Bence és Fábián Péter. – A kultúra birtoklásáért folytatott harc sose ér véget, de az igazság kereséséről nem szabad lemondani, ezért kell újra és újra beszélni róla. De persze a komoly gondolatokat reménnyel, rengeteg humorral és különleges látványvilággal ellenpontozzuk.
Prohászka Fanni nem csak Elzaként tűnik fel az Eklektikon 2048-ban, hanem több szerepben is láthatjuk majd. – A Csongor és Tünde Tündéjeként is megjelenek, bár egészen más karakterként, mint a klasszikus műben, de Janus Pannoniust is én alakítom, aki az előadásban egyfajta jedi-mester szerepét tölti be, ő az irodalmi Kánon fővezére – mondja szerepeiről a színművésznő. – Igazán izgalmas most ennyire sokszínű feladatot kapni egy előadáson belül. Nem a főszereplő nagy érzelmi ívét kell bejárnom, mint az Elza, vagy a világvége esetében, hanem egyfajta stílusgyakorlat ez: tipikus filmes motívumokat felhasználva felvillantani és emlékezetessé tenni egy-egy karaktert. Bízom benne, hogy ha a trilógia nem is folytatódik, a k2 alkotóival nem szakad meg a kapcsolat, és továbbra is lesz lehetőség a közös munkára, hiszen nem csak nekünk, színészeknek érdekes színfolt velük dolgozni, de a nézők számára is újfajta élményt kínál – emeli ki a színésznő.
Az Elza-trilógia szintén jól ismert karaktere már Babits Mihály, akit Fandl Ferenc alakít. – A sci-fi világában megtörténhet, hogy egy szereplő halál utáni életébe látunk bele. Így van ez Babits Mihállyal is – mondja a színművész. – Az első részben már megpendített „ügynök-múltba”, és az általa elképzelt világba is komolyabb betekintést ad az Eklektikon 2048. Az előadásban különböző ízlések és kulturális hozzáállások csapnak össze. Úgy gondolom, a kultúra érdekében folytatott harcban minden korban különböző ízlésvilágot képviselő érdekcsoportok álltak egymással szemben, és mindenki azt igyekszik bebizonyítani, hogy neki van igaza. A fontos szerintem az, hogy az embereknek megmaradjon a lehetőségük és képességük arra, hogy önállóan eldönthessék, mi számukra az érték, és mi nem. Azt szoktam mondani, hogy az ember életét két dolog határozza meg: az igényei és a céljai. Ha megfelelő igényei és megfelelő céljai vannak, akkor az élet tulajdonképpen jó… vagy jobb lehet. Ahogy az Eklektikonban elhangzik: végtelen számú univerzum létezik, tehát végtelen számú lehetőség van a kultúrában és az irodalomban is, hiszen az emberek fantáziájára van bízva minden. Ha pedig ez jól működik, akkor bármi megtörténhet! – teszi hozzá Fandl Ferenc.