Bertolt Brecht zenés példázatát mutatják be a Miskolci Nemzeti Színházban december 7-én. A Jóembert keresünk tanmese jóságról, erkölcsről, szerelemről, barátságról, ami a kételkedőket megerősíti, az erőseket pedig igazzá teszi. Sen Te, az utcalány az egyetlen ember Szecsuánban, aki szállást ad három főistennek. Az istenek cserébe megajándékozzák a lányt, csakhogy egy ilyen világban még az ajándékkal is nehéz mit kezdeni. Kegyetlenné kell válni, hogy maradjon belőle valami.

A tavalyi A kaukázusi krétakör sikere után újabb Brecht darabot mutat be a miskolci teátrum, ezúttal Béres Attila rendezésében. Brecht a Jóembert keresünkben, elég profánul és szemtelenül, azt a kérdést teszi fel rögtön a darab elején, hogy „hogyan legyünk jók, amikor minden olyan drága?” – Sen Te kérdi ezt, az utcalány, az istenektől, akik arra kérik, hogy legyen jó. De ahol nincs munka, vagy a fizetésből nem lehet megélni, ott hogyan tartsunk be minden parancsolatot? – mondja a rendező az előadás központi problémájával kapcsolatban. – Brecht nem ítélkezik, legalább is nem azok fölött, akik egymás torkának ugranak a kenyérért. Mindennek megmutatja a színét és a visszáját is, azért olyan bonyolult az erkölcsi dilemma, amit felvet. Ebben a világban, amit nehéz távolinak látnunk, bár a történet Szecsuánban játszódik, a becsület, a szolidaritás, a felebaráti szeretet önsorsrontás, és a túlélésért való küzdelem a legfőbb feladat. Nem gondolom, hogy a mai világ sokkal rosszabb lenne, mint eddig bármikor. De az biztosan igaz, hogy az ilyen típusú történeteket időről-időre elő kell venni, hogy ha már nem tudunk jobbak lenni egymáshoz, legalább ne tegyünk úgy, mintha ez rendben lenne – figyelmeztet minket Béres Attila.
Sen Te és Sui Ta szerepében a Jászai-díjas Láng Annamáriát láthatja a közönség, aki A kaukázusi krétakör főszerepében már bemutatkozott Miskolcon. – Különleges módon mutatja be a Jóembert keresünkben Brecht emberi jóság és gonoszság küzdelmét, hiszen főszereplője meghasad – mondja szerepéről a színművésznő. – Minden emberben megvan az igény arra, hogy jó legyen, de alapvető igényünk az is, hogy boldogulni tudjunk. Ehhez pedig másféle személyiségre van szükség. Sen Te így teremti meg Sui Tát, ezt a teljesen kettéhasadt személyt pedig egészen különleges kihívás számomra megformálni. Hitelesnek kell lennie annak a naivitásnak és tisztaságnak, amivel Sen Te él a világban, de annak a sötétségnek és gonoszságnak is, ami Sui Tát jellemzi. Úgy kell megformálnom mindkét oldalt, hogy igazolható emberi tetteket, viselkedést lásson a néző, és ne valami eltúlzott sztereotípiát – magyarázza Láng Annamária. – Hogyan lehet érvényesülni úgy a világban, hogy közben ember maradjon az ember? Amikor feltesszük magunknak ezt a kérdést, rájövünk arra is, hogy ebben nincs segítség. Magányosan állunk a világban a kérdéseinkkel. A Szecsuánba érkező három főisten is látszólag segíteni akar, de ők is ugyanolyan elmagányosodott, földre vetett lények, mint bármelyik ember. Ezzel a magánnyal is foglalkozik ez az előadás – teszi hozzá a színművésznő.
A három istenség egyikeként lép színpadra Bodoky Márk az előadásban, aki szerint ebből a zenés példázatból mindenkinek van mit tanulnia. – A Szecsuánba érkező három isten korántsem tökéletes. Ők maguk is emberiek: tapasztalatlanok, alkudoznak, hibáznak, tévednek. Nem veszik észre a valóban jó embereket, hanem Sen Téhez ragaszkodva próbálják belőle kierőszakolni, hogy jó legyen. Végül ők lesznek Sui Ta/Sen Te bírái. A tárgyalás valódi tétje az istenek számára az, hogy saját tévedésüket eltussolják. Nagyon is emberiek ők is, és korántsem jók – mondja a színművész.

Bertolt Brecht-Paul Dessau
Jóembert keresünk - zenés példázat
rendező: Béres Attila

Képzeljünk el egy társadalmat, ahol az embereket annyira leköti saját problémájuk és a megélhetés, hogy se erejük, se lehetőségük mások bajával foglalkozni. Ilyen körülmények között mit tennénk, ha három vadidegen becsöngetne, bemutatkozna, mint egy-egy főisten, és éjjelre szállást kérne?

Valószínűleg nemet mondanánk. Mert félnénk. Mert bizalmatlanok lennénk és kiszolgáltatottak. Mert nincs időnk. Nincs pénzünk. Mert nem mi akarunk segíteni, hanem azt várjuk, hogy rajtunk segítsen valaki.

Sen Te, az utcalány az egyetlen ember Szecsuánban, aki szállást ad a három főistennek. Az istenek cserébe megajándékozzák a lányt, csakhogy egy ilyen világban még az ajándékkal is nehéz mit kezdeni. Kegyetlenné kell válni, hogy maradjon belőle valami. „Légy jó!”, így szól a parancsolat. De hogyan legyünk jók, ha minden olyan drága?

Az előadás a Suhrkamp Verlag AG engedélyével, a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.